Hát itt lenne a 2. fejezet is! Sokat bajlódtam a megfogalmazással mert ami azt illeti..hát volt pár olyan rész ami fejben jobban hangzott. :S De remélem sikeresen megoldottam...:D
*Lara szemszöge*
Már tűkön ültem. Mikor jön már Zoé? Anyut sem hagytam békén. Egyfolytában azzal nyagattam, hogy biztos lezuhant a gépe amin ült vagy az idefelé tartó busz tömegkarambolt szenvedett…:( Egyszer csak megszólalt a csengő. Rohantam az ajtóhoz, olyan lendülettel, hogy a nővéremet (Carly) is majdnem fellöktem. Kitártam az ajtót és vele együtt a karomat és is,sikítva borultunk Zoéval egymás nyakába.
- JÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚJ!!!!!!olyan régen találkoztunk már. Legalább féléve láttuk egymást utoljára- Mondtam lebiggyesztett szájjal.
- Igen, nagyon hiányoztál már. És holnap megünepeljük a 18. születésnapodat. –Válaszolta vigyorogva. Nagyon sokat változott. Egyre dögösebb lesz. :D
- Na gyere már be!! Dobd le gyorsan a cuccodat és megyünk a Hayde parkba pasi lesre..- a tegnap esti Zayn-es témát nem akartam fölhozni előtte mert nem tudtam volna megmagyarázni, hogy miért nem kértem autó grammot és hogy mit éreztem, akkor ki nevetne…bár, nem hinném, de nem akartam fölemlegetni ezt a dolgot.
- Jó rendben! De azért köszönök a családodnak.
- Oké, de siess!!
Zoé, gyorsan üdvözölt mindenkit. Bár amennyire én sürgettem…szerintem nem mert lacapacázni. ;) Na de végül elindultunk srácokat nézni.
Mikor oda értünk meg kérdeztem tőle, hogy hova menjünk először.
- Hát… nézzük meg a focistákat…- válaszolta a szemöldökét rángatva.
Megérkeztünk a foci pályához és leültünk egy padra. Láttuk, hogy tíz fiú focizik de 5 közülük csuklyát és napszemüveget visel.
- Ezek miért hordanak napszemcsit és kapucnit? Ráadásul nyár elején…- Kérdezte barátnőm.
- Én sem értem mivel nem esik az eső de a nap sem süt. Sajnos…Nézd csak az a kettő kiszúrt minket!
*Zayn szemszöge*
-Te jó anyám! – Mondtam a mellettem álló Louisnak.
- Mi van haver?- Kérdezte meglepetten.
- Ott az a csaj Lou!!!- biccentettem a pad felé.
- Igen látom, nagyon csinik- Vigyorgott rám.
- De amit tegnap meséltem, nem emlékszel rá?!
- Jaaa. Az akivel éjjel találkoztál és csak annyit tudtál kinyögni, hogy TE VAGY A ….- Kezdett gúnyolódni, de én belé fojtottam a szót.
- Igen. Nem kell fölemlegetni!! Most mit csináljak? – Kérdeztem kétségbe esetten.
- Hát nekem van egy csodás ötletem. Hallgass ide! – És közelebb húzott magához. –HÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍVD EEL RAANDIRAAAAA!!! – Ordította a fülembe. Remélem senki nem hallotta meg ezt az idiótát, és hogy a többi fiú hangja elnyomta az övét…
- Ne olyan hangosan!! – Rivalltam rá barátomra. – És egyébként is mondtam már, hogy teljesen kihagy az agyam a meglátom a gyönyörű szekerét…márhogy a szemeit.
- Jó látom Mr. Malik nincs képben. Majd én elintézem drága barátom. –azzal elindult a két lány felé. Nem tudtam mit csinálni, csak álltam ott bambán, és mikor feleszméltem már a lányokkal beszélgetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése