Sziasztok! Ez az első fejezet. Remélem tetszeni fog. :) Írjatok komikat, hogy milynek gondoljátok.! *__*
*Zayn szemszöge*
-Perrie mindig is tudtam, hogy egy ringyó vagy…-mondtam neki dühösen.- Hogy lehettél képes így kihasználni !?
-Jahj Zayn ne túlozz !!!- mondta Perrie.
-Részemről mindenek vége !- azzal kinyomtam a telefont. Elkezdem menni óriási léptekkel magam sem tudom, hogy hova és közben azon gondolkoztam miért nem hallgattam senkire Perrie-vel kapcsolatban ? Pedig én mindig is védtem őt mások elött…De hírtelen félbeszakította valami a gondolat menetemet. VALAKI NEKEM JÖTT!! Hogy képzeli ?
Éppen megfordultam, hogy beolvassak neki, utána is szóltam, mikor megfordult az illető és szemben találtam magam 2 gyönyörű barana szempárral…
*Lara szemszöge*
- Úr isten Steven…mit képzelsz magadról, hogy a szemem láttára csókolozól egy másik lánnyal ráadásul a születés napi bulimon ?!
- Bocsáss meg édesem. Én azt nem úgy gondoltam. Félre értetted.- mentegetőzött az a seggfej.
- Hogy lehet egy csókot félre érteni?! Tényleg ennyire hülyének nézel? –kérdeztem mérgesen.
- De hát Lara én szeretlek…
- Azt hiszed ezzel meghatsz? Tudod mit Steven? Te egy orbitálisan nagy kretén vagy!! Köztünk mindennek vége.- Mondtam már-már szinte ordítva. Próbáltam magam lenyugtatni ezért elindultam haza.Egyszer csak belém jött valaki. Én tovább akartam volna menni mikor megszólított.
- Héjj!!
- Mi van már!? – fordultam meg. Egyszer csak ott állt velem szemben Zayn Malik…
*Zayn szemszöge*
Egyszerűen nem tudtam mit mondani. Nagyion szép lány…Soha nem blokkoltam még le csaj elött. De ő más volt éreztem, igaz még soha életemben nem láttam. Észre vettem hogy görcsbe rándult a gyomrom. Rájöttem, hogy mondanom kéne valamit. Ennyi jött ki a számon:-Én vagyok a Brathfordi Bad Boy.-ÉN HÜLYE HÜLYE HÜLYE HÜLYE miket beszélek.?...Ő ezt egy enyhe mosollyal nyugtázta aztán sarkon fordult és elment.
*Lara szemszöge*
ÁÁÁ mi ez nem lehet…de ez most nem ugyan olyan érzés volt mint eddig, nem jött rám a sikíthatnék se a ’mindjárt elájulok!’ érzés. A bizsergés átjárta az egész testem s végül kiázott a hideg. Ilyen még nem történt velem. Most mégis ahogy végignézte-mondhatni- állmaim hercegén, úgy éreztem mintha a szívem nyugodtsággal telt volna meg. Miért? Miért nem mentem oda autógrammot kérni vagy képet csinálni? Nem tudom. Vagy 7 mp-en keresztül álltunk ott és néztük egymást. Nagyon közel éreztem magam hozzá pedig legalább 2 m volt köztünk. Hirtelen elkapta a tekintetét, a cipőjére meredt és ennyit nyögött ki: 
- Én vagyok a Bredfori Bad Boy. – Engem majdnem elkapott a röhögőgörcs de mivel már nagyon fáradt voltam csak egy kis mosoly félét csináltam aztán elindultam haza. Ránéztem az órámra: éjel negyed három múlt. Sietnem kell hiszen holnap délfelé érkezik Magyarországról az egyik leges legjobb barátnőm Zoé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése