Mikor már elálmosodtunk és Liam is elment valhova...Azt onda, hogy a repülőtérre. oké ezzel nem tudtunk meg többet. kb éjfél felé járhatott.
- Én nagyon álmos vagyok. - monda Harry.
- Én is. - válaszoltam.
- Akkor menjünk aludni. - monda Harry és elindult felfelé a lépcsőn, de én nem mentem vele. - Mivan? talán itt akarsz aludni? - kérdezte mosolyogva.
- Miért hol máshol? - néztem rá.
- Hát velem. - mutatott magára vigyorogva.
- nem tartom jó ötletnek...- mondam kissé félénken.
- Nem harapok és nyugi nem csinálok semmi OLYAT...- monda nevetve.
- Hát oké...- majd elindultam Harryvel az emeletre. Mikor beértem a szobájába rájöttem, hogy nincs pizsim. - Harry..nincs pizsim...
- Nem baj. - monda perverz vigyorral az arcán....
- Hülye...kezdek félni tőled. - mondam nevetve. harry kiszedett egy nagy pólót a szekrényéből és oda atta nekem. csak álltam ott a pólójával a kezemben..ő meg csak nézett. - elfordúlnál? - kérdeztem végűl.
- Jah igen. Bocs. - átöltöztem a púlcsimat a gatyámat meg a pólómat a székre tettem majd befeküdem az ágyba. Néztem harryt ahogy öltözik...Észere vette...
- Most te fordúlj el. - monda mosolyogva. Azért oda pillantottam és láttam, hogy a felső teste..hűűű....:$$ Majd ő is befeküdtaz ágyba és mind kettőnket elnyomott az álom. Ey félóra múlva arra eszméltem, hogy fázom ezért föl akartam kellni az ágyból a pulcsimért.
- hova mész? - kérdezte Harry mikor felültem az ágyba.
- Fázom...a pulcsimért. - mondam álmosan. És ásítottam egyet.
- Én tudok jobbat. - Majd megfogta a kezem magához rántott és átkarólt hátúlról. Nagyon jó érzés volt....Érzetem ahogy az arcát beletúrja a hajmba...eltudtam volna lenni így örökre. Els is aludtam de egy nagy csörömpölésre kelltem.
- Mi volt ez? - kérdeztem Harryt.
- Nem tudom...nézzük meg. - javasolta. Kidugtuk a szobából a fejünket és a többi szoba ajtaján is fejek jelentek meg.
- Ti is hallotátok? - kérdezte Harry.
- Nem csak kiszelőzetjük a fejünket.....- monda Louis. Néha olyan hülye kérdései vannak....- oké nézzük meg mi az...- mind a 6-an szépen lassan elindultunk a lépcső felé...majd mikor Zayn a kapcsolóhoz ért felnyomta azt és egy elég furcsa látvány fogadott minekt. Liam egy seprűvel hadonászik a földön és egy sötét barna ahjú lány segít neki.
- Ő izéé...sziasztok. - köszönt Liam zavartan. - Ő itt Anita...most érkezett Lononba...mert a rokonainál volt Olaszországban...- magyarázta Liam.
- Szia! - köszöntünk neki korusban. Mindeki gyorsan bemutatkozott aztán mentünk vissza aludni...Mikor Zayn elment Harry melett egy kicsit beleütközött egymásba a váluk. Vagyis inkább Zayn Harryébe..direkt. Mi bajuk? Remélem csak én értem férre. Mind1. Vissza mentünk a szobába és úgyan olyan pózba folytattuk az alvást mint ahogy abba hagytuk...:$$
Anita:
*Lara szemszöge*
Zayn mellett ébrettem...retenetesen jó volt a teste melegét érezni, hogy ott vagyunk ketten...Olyan leírhatatlan érzés mikor ránézek a kócos hajára ami nincs úgy belőve neki. Ilyenkor olyan mitha csak én védhetném meg, senki más. Csak Én Őt. Hozzábújtam még egy kicsit és kiélveztem azt a szép reggeli pillanatot. Aztán Zayn is elkezdett ébredezni.
- Jó reggelt kicsim. - köszöntem neki és egy puszit nyomtam az arcára.
- Olyan gyönyörű vagy ilyenkor. - monda és végig simított az arcomon. Mennyi idő lehet. Megnéztem a telefonomon fél 11. Zayn csak engem bámúlt én meg őt...Fürkésztem atekintetét az arcvonásait ahogy pislog...olyan nyugodsággal telít el ez a dolog. Majd kintről Niall és Harry nevetését hallottunk. Zayn arcvonásai megkeményedtek...A reggeli lágyseg eltünt ac arcáról. Felűlt az ágyban. Én utána.
- Most mit tegyek? - kérdezte. Úgy éreztem, hogy ez olyasféle költői kérdés volt amire nem várt választ, mert pontosan tudta, hogy mit fog tenni.
- Mit fogsz csinálni?- kérdeztem.
- Beszélni fogok Harryvel. Nem mondom , hogy baráti hangvételben de mégis csak a barátom és már szinte a tesvérem...volt. Lara én nagyon dühös vagyok. - monda végűl.
- Sajnálom...- többet nem tudtam mondani.
- nem rád vagyok dühös és nem is Harryre..hanem a helyzetre..arra, hogy ennek meg kellett történnie. Megtörtént és most már nem tudom kitötölni..csak próbálom elhinni, hogy tényleg nem jelentett neked semmit. - fejezte be.
- Nem jelentett semmit. Én téged csak és kizárólag téged szertlek...- mondam ismét nagyon halkan. Magamban tudom, hogy igen is jelentett valamit számomra az a csók, nagyon sokat jelentett. Érzem , hogy Harryvel valahol van egy közös pont azóta mióta megcsókolt. De Zaynél ez a közös pont olyan erős , hogy semmi és senki nem tudná eltörőlni.
- Öltözzünk fel. - monda Zayn mosolyogva és nyomott az arcomra egy puszit, majd kipattant az ágyból. Lemerevettem. Nem tudtam mit kezdjek magammal. Olyan mérges vagyok magamra, hogy nem tudom kitörőlni a csók emlékét a fejemből. Újra és újra feltör bennem az érzés aminek nem lenne szabad. Az amit vágynak neveznek. Vágynak ami arra késztet, hogy ismét megtegyem. Igen, vágyom Harryre. Gyorsan elhesegettema gonolatot és zépen lassan kikászálódtam a lepedők közűl majd magamra kaptam Zayn egyik pólóját és a farmer rövidnadrágomat bementem Zaynhez a fürdőbe ahol éppen csinálta ahaját és én meg fogatmostam és megfésűlködtem nameg sminkeltem. Végig az járt a fejemben, hogy miről fognak beszélni. Vajon elmondja neki Harry ,hogy vissza csokóltam? Hogy engettem neki, hogy egyáltalán közelhuzzon magához? Majd végeztünk és lementünk a konyhába mindeki ott űlt már. Zoé, Louis - akik nagyon felvoltak dobva, sejtem miért - Liam és Anita aki most mégszebb mint ahogy félálomból felkeltve emlékeztem Niall, Bogi és Harry. Mikor Harry rám nézett és a mellettem álló Zaynre - persze nem feltünően- sejtette, hogy Zayn tudja. Zayn olyan mint én, a tekintetéből ki lehet olvasni minden benne kavargó érzelmet, főleg úgy hogy alig bírja megállni , hogy ne ordítsa szét a fejét. Leültünk az asztalhoz. A többiek nevedgéltek. A kenyérért nyúltam de Harry is és pont össze ért a kezünk. Zayn látta. Oké minden hang elhalványúlt olyan volt mitha csak Harry Zayn és én lennénk és pont az a kis pillanat olyan lassan játszódott le mindannyiunknak, hogy az már fájdalmas volt. A feszültég vágható volt a levegőben. Végűl mindeki beszélgetett mindekivel pár szót, kivéve Harryvel vagyis csak mi Zaynel nem beszéltünk Harryvel, nem azért mert meglennénk rá sértődve hanem mert olyan fuszráló érzés még csak látni is. Befejeztük a reggelit. Mindenki elkezdett pakolni segíteni leszedni a tányérokat. Zayn nem tudom milyen modón jelezte Harrynek, hogy menjenek föl mert beszélni akar vele. Szreintem ezt az észrevétlen jelzésekbőlis megértjük egymást a színpadon fejlesztettk ki ...az össze szokottság hatalma...Végűlis felmentek az emeletre. Én addig beszélgettem Anitával . nagyon rendes és aranyos lány. Pont Liamhez való. De addig sem tudtam levenni atekinetemet a lépcsőről, hogy mikor jönnek már vissza a fiúk. Az a 20 perc életem leghosszabb 20 perce volt...
Éppen elmerűltem a gonolataimban a lépcsőre meredve mikor Harry kettesével szedve a lépcsőket leloholt rajta és az ajtót becsapva maután kiment. Nekem sem kellett több azzonnal utána erdtem. Nem tudom, hgy a többiek milyen fejet ághattak de ez most nem is érdekelt. Harry óriási léptekkel haladt az utcán.
- Harry! - kiálltottam utűána kétségbe esetten. Megfordúlt. Elkezdett vissza felé jönni és mikor od ért hozzám a melettünk lévő kissebb mellékutcába rántott be ahol senki sem lát.
- Lara érsd meg, hogy most te vagy az utólsó ember akit láthatok...bármennyire is szeretném...- monda Harry ingerűlten. - Neked az a csók nem jelentett semmit ami nekem az egész világot jelentette abban a pillanatban. - mondta zemrehányóan.
- Harry tudod mi a legnagyobb baj? - kérdeztem a könnyeimmel küzködve.
- Mi?
- Az, hogy jelentett...Azóta nem tudom kiverni a fejből...pedig próbáltam, de nem ment. Bámennyire is küzdtem ellene. Nem megy. Harry vágyom a közelségedre hogy újra érezzelek.... pedig nem lenne szabad- mondtam és kitőrt belőlem a sírás. Harry hallgatott..nem tudott mi reagálni.
- De elmondtad Zaynek...
- Mert mindennél jobban szeretem. A világon mindennél jobban. - mondam Harry szemébe nézve.
- És akkor miért mondod azt, hogy ismét azt akarod, hogy megycsokóljalak? - kérdezte Harry és eg könnycsepp jelent meg a szemében.
- Mert...- szipogtam egyet - téged is szeretlek. - tört kibelőlem. Még fel sem eszmélve a mondatomból Harry kétkezével megfogta az arcom és az ajkamra tapasztotta az övét. Annyira nem helyes. Úgy de úgy gyülölöm magam. De az a sók magával ragad...ahogy ismét érzem Harryt, ahogy átjárja atestem az az ismerős mélyről jövő bizsergés. Ahogy elhuzódtunk egymástól Harry a szemembe nézett. Látta bennem a dühöt amit magam iránt táplálok.
- Lara hallgass ide, ha azt mondod, hogy hagyalak békén és ez acsók volt az utólsó akkor én békénhagylak...- monda őszintén.
- Mit mondhatnék mást? - kérdeztem elcsukló hanggal. Erre ő is tudta a válszt. Semmit. Zaynt szeretem. Ő pedig - ahogy látom - nagyon szimpatizál Bogival. Ez így van rendjén.
- Figyelj. - kezdtem- Az lesz a legjobb ha barátok maradunk és most vissza megyünk mosolyogva. És megpróbáljuk elfelejteni ezt az egészet. - mondam Harryre mosolyogva.
- Rendben. - majd elindultunk a ház felé. Zayn a ház lépcsőjén űlt. Mikor látta, hogy Harryvel egymás mellett jövünk oda jött hozzánk és mindkettőnket átölelt egyszerre. Zaynel kézenfogva bementünk a házba és Harry utánunk. Igen a többiek nagyon néztek bennünket. Nem értettek semmit...
- Ne vágjatok már ilyen fejet..- mondtam .
- Olyan hülyén festetek. - mondta Zayn is.
- Inkább ti. - monda Louis. - ti viselkedtetek hülyén.
- Igen. mivan veletek? - kérdezte Liam.
- Semmi különleges. - monda Harry és Zayn egyszerre.
- Okééé...- mondták egyszerre a többiek. Érezték, hogy nem ekarjuk elmondani és ezt tiszteletben tartották.
- Nekünk ma még van egy kis dolgunk Bogi nem? - nézett Bogira Harry.Bogi ijedten nézett rám. Én bólintottam egyet és fogtam a cuccainkat és kihúztam az ajtón. Zaynek nyomtamegy puszit. Zoé jelezte, hogy marad .
- 3-ra gyere Bogiért. - mondam Harrynek, majd kiléptem az ajtón és haza mentünk Bogival majd megkezdődött a készülődés. :DD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése