- Jó reggelt. - mosolygott rám és csókolt meg.
- Neked is. - mondam. Próbáltam a hajnalt kiverni a fejemből de nem ment.
- mennyi az idő- kérdeztem aztán.
- Háromnegyed 11. - mondta.
- Kajás vagyok. - jelentettem ki és ültem fel az ágyban.
- Nekem iszonyúan fáj a fejem és korog a gyomrom úgyhogy mennyünk enni. - javasolta Zayn.
- Ok. - majd felöltöztünk és elindultunk lefelé kézenfogva.
- Nincs ma valami jó kedved. - monda Zayn. - Talán valami gond van. - Nem dehogy csak tegnap hajnalban smároltam a kanapétokon Harryvel miközben te békésen aludtál és mondhatni még minig nem tudom kiverni a fejemből. De ez helyett csak ennyit mondam:
- Jól vagyok csak fáj a fejem.
Mikor leértünk akkor Zo és Loui és Liam lent voltak.
- na mizu? - kérdezte zayn a többiektől mikor leültünk az asztalhoz.
- Fáj a fejem. - mondta Zoé és Lou.
- Nekem nem. - jelentette ki büszkén Liam.
- És Louis télapóval találkoztál? - kérdeztem nevetve.
- Najó mit csináltam? - kérdezte Louis ledöbbenve .
- Áhh..nem haver dehogy ...semmi lényeges nem történt, csak annyi hogy Niallt távol kell tartani az oszlopoktól... - mondta Zayn. Egyszer csak nyigorogni kezdett a lépcső Harry lépett be a konyhába. Olyan reegés futott végig rajtam...egyből egymásra néztünk. Zöld szem barna haj. Ennyi más nincs ...csak Harry. Haver, semmi több..próbáltam nyugtatni magam.
- Jó reggelt. - mondta.
- Neked is. - mondták a többiek, de nekem egy hang nem jött ki a torkomon...nem ment a beszéd se a mozgás. Ledermedten ültem a szendvicsem felett és csak bámúltam azt.
Az egész reggeli tök jó hangulatban telt kivéve engem és Harryt. Mikor épp felnéztünk a tányérunkból akkor pont egyszerre és persze hogy össze találkozott a tekintetünk. Zayn próbált felvidítani de nem ment neki.
*Délután 2 körűl*
- Najó tényleg mi a baj. -adta fel végűl mikor feküdtem zayn ágyán.
- Nem tudom...- persze hogy tudtam Harry.
- Najó akkor ezt hallgasd. - és elkezdett énekelni nekem. Nem ismertem a dalt de nagyon jó volt. Mikor végzett akkor oda űlt mellém az ágyra.
- Ez mivolt? - kérdeztem mosolyogva.
- Ennek a címe She's not affraid. Az új album egyik száma. Tudod ami novemberben jelenik majd meg.
- Tényleg? Nagyon tetszik. Imádom a hangod. - hajoltam közelebb hozzá.
- Én meg téged imádlak. - monda és megcsókolt. Erre volt szükségem.
- Zayn, ugye te tényleg szeretsz engem? - kérdeztem tőle .
- Lara én mindennél jobban szeretlek, senki és semmi nem tudna elvenni tőlem, de ha te mégis úgy döntenél, hogy nem megy én akkor is szeretni foglak...- monda és megölelt. Olyan lelkiismeret furdalásom van. Nagyon szeretem Zayn ebben biztos vagyok. De másban nem. Abban, hogy mit érzek Harry iránt vagy, hogy mi lesz másfél hét úlva mikor Zoé haza megy? Ezek a gondolatok járkáltak a fejemben.
- Agódsz Louis és Zoé miatt mi? - kérdezte Zayn.
- Mi ? Én? miért aggodnék. - kérdeztem, tényleg nem tudom miről beszél.
- Hát a nyárnak másfél hét múlva vége van és Zoé haza megy...- mondta Zayn.
- Igen, tényleg gonolkodtam már rajta hogy mi lesz. Zoé nagyon szereti Louist. - mondam kissé szomorúan.
- Louis és teljesen oda van Zoéért. Annyira sajnálom. - modta Zayn őszintén.
- Lara csörög a telefonod!! - kiabált Niall lentről.
- Oké megyek köszi! - kiabáltam vissza és indultam le a lépcsőn. Anyu volt az.
Anya: Szia!
Én: Hali!
Anya: Na hogy vagy? Hol aludtál az este?
Én: Az egyik haveroméknál Zoéval.
Anya: Fiúval?
Én: hát a fiúnál de nem vele.
Anya: Lara tudom...
Én: Mit?
Anya: Az újságba...benne vagy azzal a bizonyos Zayn Malikkal a buli után.
Én: Mi?! És apa is látta?
Anya: nem de majd nézd meg az újságot mert nem csak te vagy benne...És siess mert nem sokára érkezik Bogi úgy kb. fél óra múlva mindenképpen legyetek itthon a fogadásnál.
Én: Rendicsek. Puszi!
Majd leraktam. Fél óra?! nekem az nem elég...
- Na? Mi a helyzet- jött oda Zayn.
- Haza tudsz engem és Zoét vinni? Most? - kérdeztem kiskuyta szemekkel.
- Nem. - monda szigorúan.
- Miért? - csodálkoztam el.
- Mert ne akarom, hogy elmenj. - annyira aranyos...Megcsokóltam. Én sem akarok elmenni...de muszály.
- Lehet hogy ma még találkozunk. Bemutatom nektek Bogit.
- Kicsodát? - nézett Zayn.
- Az unokatesóm. Bogi.
- Milyen név az hogy Boge? - próbálta kimondani.
- B O G I - ismételtem lassan.
- Oké mind1. Biztos nagyon aranyos..majd bemutatjuk Luxnak. - monda Zayn.
- Zayn, Bogi 17 éves. - mondam nevetve.
- Dehát az unokatesód nem?
- És akkor fiatalnak kell lennie?
- De én izé...Jó ebből már nem jövök ki jól. Szóljunk Zoénak ogy jöjjön.
- Oké. Zoéé!!! - ordítottam fel. - gyere!!!
- Így én is tudtam volna. - monda nevetve Zayn. Zoé lejött elmagyaráztuk hogy miért kell haza mennünk. Megint jót nevettünk Zaynen aki ismét Boge nak nevezte Bogit de majd beletanul végülis haza vitt minket. Bekisírt a házba. Apa nem volt otthon szerncsére. Bemutattam anyunak , szerintem megvan vele elégedve majd mikor éppen Zayn kiakartanyiti az ajtót és távozni szeretett volna Bogi lépett be. Oké Bogi teljesen le volt többenve attól, hogy Zayn Malik nyitott neki ajtót...Zayn udvariasan arébb állt oda inett nekem egyet még utóljára köszönt Bogi szüleinek és elment.
- Szasztok!!!! - ugrottam a nyakukba. - Ő itt Zoé a legjobb barátnőm. - bemutatkozott egymásnak mindenki majd megbeszéltük, hogy Bogi az iskola kezdésig nálunk fog lakni mert az ideiglenes lakásban nincs elég heyl és csak szeptember elsején tudnak beköltözni a saját házukba.
*a szobámba*
- Zayn Malik mit keresett itt? - szolalt meg végre Bogi.
- Ő izéé...a barátom. - mondtam.
- Mi?! Zayn a barátod? Az nem lehet....- csodálkozott Bogi. Zoénak hirtelen elkezdett csörögni a telefonja. Angolúl kezdett el dumálni. Bogi is természetesen értette.
- Mivan már be is psizott? - kérdezte Bogi nevetve.
- Ami azt illeti igen. Louis Tomlinson. - mondam.
- Na oké...ez most itt a valóság? Csípjetek meg...
- Majd bemutatunk nekik. - mondta lerakva a telefont Zoé.
- nem nem. Én ahoz túl..izéé...nekem ahoz túl nagy az orrom...- nemáár.. szerintem tök szép.
- A nagy fejedhez képest arányos. - mondam gúnyolodva. - csak viccelek nyugi tök szép vagy. Tényleg.
- Ok..biztos.
Bogi:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése