Itt van a negyedik rész is. Remélem tetszik majd nektek. :D
..::KÖZBEN ZOÉ ÉS LOUIS::..
*Zoé szemszöge*
- Hát ezek jól itt hagytak minket. – Mondtam a számomra még ismeretlen fazonnak.
- Ne tudd meg mennyit áradozott róla a haverom…
- Áhh…értem – azaz egyáltalán nem értettem. Régebb óta ismerik egymást?
- Szereted a One Direction- t? – Kérdezte tőlem a kapucnis alak. Egyébként azért nem kérdeztem meg a nevét mert úgysem mondta volna el. Viszont abban biztos voltam, hogy fiú, de ezek szerint szereti az One Directiont?
- Igen. De nem annyira megszállottan, mint Lara.
- Ki a kedvenced? – Faggatózott tovább.
- Olyan kimondott kedvencem nincs, de Louisnak nagyon aranyos arca van és a hangja és nagyon szép. – Láttam a kapucni alatt egy önelégült mosolyt.
- Szerintem is nagyon szép hangom van…- Mivan? Ezt nem értem. De még végig sem tudtam gondolni, ugyanis a fiú szembe fordult velem és levette a csuklyát.
* Louis szemszöge *
- Louis Tomlinson, személyesen. – Mutatkoztam be a szőkés barna hajú lánynak. Valami nagyobb meglepettségre számítottam. De ő csak egy „ sejtettem ’’ mosolyfélét csinált. Ahogy bele nézett a szemembe láttam, hogy olyan zöldeskék szeme van mint nekem. Nagyon szép lány. Gyerünk Lou vágodj be nála.
- Zoé Black…És remélem tudod, hogy egy szemét vagy! – Boxolt egyet a vállamba. – Egyébként gondoltam, hogy te vagy az fel ismerem a jellegzetes hangodat. És hát Zayn egy kicsit lassú beszédét is. – Én leültem a fűbe. Ő pedig mellém. Beszélgettünk aztán föl akart állni de én vissza rántottam úgy, hogy az orrunk egy kicsit össze ért. Egymás szemébe néztünk és megkérdeztem tőle, hogy……….elmegyünk e sütizni. Ezen mindketten jót nevettünk.
- Vegyem úgy, hogy randira hívsz? – Kérdezte.
- Jah… - Szerintem tökre elpirultam. Na de mindegy.
- Oké. Kitalálom mit kérsz!! RÉPATORTÁT!!! - forgatta mosolyogva a szemeit.
- Ő…lehet! Najó biztos!! - Mosolyodtam el - de menjünk, mert már mingyárt éhen halok.
Felvettem a kapucnimat és a napszemcsimet közben elindultunk a cukrászda felé. Útközben rengeteget nevettünk. Nagyon humoros lány és kedves pont olyan aki hozzám illik. Remélem ő is így gondolja...
- Itt vagyunk. - Mutattam az elöttem álló épületre.
- Ez az! Már alig várom, hogy meg kostolhasam azt a bizonyos répatortát. :) - Mondta Zoé.
- Midjárt hozom is őket. Te addig foglalj helyet. - Jelentettem ki.
- Várlak! - Válszolta kedvesen.
*2 percel késöbb. 
Kezemben a 2 tányérral léptem ki a cukrászda teraszára. Pont egy nő ment el elöttem a kis csivavájával, de a kutyust már csak akkor vettem észer mikor át esetm rajta...Elhasaltam Zoé elött. Az egyik sütibe belefejeltem (szerencsére még minig rajtam volt a csuklya és a szemüveg, így nem nagyon lett olyan az arcom de azért kaptam belőle..) a másikat pedig az az asztalra ejtettem. De sajnos a süti egy része Zoé póójára ment. Felnéztem a sütiből és láttam, hogy Zoé a hasátfogva nevet. Nyújtotta a kezét, hogy fölsegítsen. Mikor én is a talpamon voltam, nyomott egy puszit az arcomra.
- Fincsi a süti. - Nyalta meg a szája szélét.
- Bocs a felsődért. - Mormogtam szomorúan.
- Nyugi nem történt semmi. Majd otthon kisikálom.
- Én tuok jobbat. Eljössz hozzánk ott kimosod a foltot. Nem akarom, hogy otthon a szüleid rosszat gonoljanak rólam, hoy leborítalak egy tál répatortával...- Jelentettem ki.
- Nem. nekem haza kell mennem. Mármint Laraékhoz ugyan is látogatóba vagyok Magyarországról.- Ellenkezett Zoé.
- Szóval te magyar vagy. Akkor biztosan tudod merre kell menni. Nem? - Kérdeztem tőle olyan huncut mosolyal. Egy kicsit elgondolkodott aztán így felelt.:
- Najó meggyőztél. De ugye nem laksz messze?!
- 2 háztömbnyire innét. - De rájöttem, hogy otthon vannak a fiúk. Nehogy valami baromságot csináljanak vagy leégessenek Zoé elött, külömben kinyírom mindet egytől egyig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése