Aztán oda értünk egy csodálatos helyre....Loui leparkolt egy kissebb füves területen, majd kiszálltunk a kocsiból. Egy gyönyörű látvány gogadott...: Dombos , lankás vidék kis járdákkal. A fű olyan zöld volt, mintha most lett volna ültetve. A nap gyönyörűen sütött és ahogy a kisebb fák lombjai megszürték a fényt, arra gonoltam 'most nem lehetnék jobb helyen'.
- Louis! Nem tudom mit mondjak...- kezdtem.
- Nem is kell semmit mondanod. Pislogj kettőt ha nagyon jó fejnek tartasz, egyet ha nagyon nagyon jó fejnek tartasz. - én el nevettem magam és 3-at pislogtam.
- Ez mit jelent? - nézett értetlenűl Lou.
- Azt, hogy szeretlek. - mondtam ki végűl és megcsókoltam. Ez a csók olyan adrenalin bombával szolgált, hogy még ilyet nem éreztem soha. Éreztem ahogy a vérem felpezsdűl és szinte izzik a bőröm az ő érintése alatt. Leírhatatlan. Majd mikor 'végeztünk' Louis kivett egy kissebb táskát a kocsiből és kézen fogva elkezdünk menni az egyik ösvényen.
- Merre megyünk? - tudakoltam.
- A kedvenc helyemre , ahol senki sincs és innen nem látszik. Mintünk még egy darabig az ösvényem majd a kis erdőhöz érve lekanyarodtunk arról.
- Remélem nem akarsz sátrat is verni? - viccelődtem vele.
- Louis! Nem tudom mit mondjak...- kezdtem.
- Nem is kell semmit mondanod. Pislogj kettőt ha nagyon jó fejnek tartasz, egyet ha nagyon nagyon jó fejnek tartasz. - én el nevettem magam és 3-at pislogtam.
- Ez mit jelent? - nézett értetlenűl Lou.
- Azt, hogy szeretlek. - mondtam ki végűl és megcsókoltam. Ez a csók olyan adrenalin bombával szolgált, hogy még ilyet nem éreztem soha. Éreztem ahogy a vérem felpezsdűl és szinte izzik a bőröm az ő érintése alatt. Leírhatatlan. Majd mikor 'végeztünk' Louis kivett egy kissebb táskát a kocsiből és kézen fogva elkezdünk menni az egyik ösvényen.
- Merre megyünk? - tudakoltam.
- A kedvenc helyemre , ahol senki sincs és innen nem látszik. Mintünk még egy darabig az ösvényem majd a kis erdőhöz érve lekanyarodtunk arról.
- Remélem nem akarsz sátrat is verni? - viccelődtem vele.
- Miért baj lenne? - nézett rám szomorúan. Én ilyedten néztem vissza rá.- Nyugi csak vitceltem. - vigyorodott el.
- Huu..már megijedtem. Nem vagyok jóban az eredei állatokkal. - töröltem meg a homlokom. És mikor Loui megállt és megnézetm hol vagyunk, majdnem elájúltam.
- Hát itt volnánk. - mondta olyan büszkén. Na ez még szebb mint ami az első volt. Egy nagy domb oldalában voltunk és allatunk egy kisebb patak húzodott el. Itt még ha akarnának sem találnának meg.
- Etz itt a kedvenc helyem. Ide vonulok mikor már besokalok és kikészít mindenki a rajongók, a styleistok, a sok riporter stb. Kell egy kis nyugodság. Erről ahelyről senki sem tudott idáig...- magyarázta.
- És akkor ezt miért mutattad meg nekem? - kérdeztem.
- Emlékszel mondam, hogy ha nyugodságra vágyom ide jövök.? És te megnyugtatsz. Ha rád gonolok ki tudom zárni a külvilágot és semmi másra nem gonolni. Olyan mintha csak a jelennek és a mának élnék. Mint kis gyerekként. - mondta Louis és nagyon szorosan magához szorított mintha nem akarna elengedni soha sem.Aztán én is magamhoz húztam, mert én sem akarom elengedni őt soha.
- Tudom, hogy még egy napja sem ismerjük egymást de én nem akarlak elveszíteni soha. - monda.
- Én se téged. Soha. - hangsújoztam ki a soha szót. Majd szenvedélyesen megcsókolt. Ez után lehajolt a kis táskáért és kivett belőle 3 dobozt és egy tejszínhabot meg colát.
- Na szóval az első 2 dobozban valami olyasmi van amin meg fogszlepődni. mutatott a két nagyobb ét dobozra.
- Ugye nem csiga?! - mondtam viccesen. És közbe le ültünk a fűbe.
- Csukd be a szemed. - azzal becsuktam. Ő oda tartotta az orrom alá. Egy nagyon ismerő illat volt.
- Louis Tomlinson, ezt nem monod komolyan? - mondam vigyorogva.
- De- de.
- Ez gulyás leves? Honnan szerezdet? - nyitottam ki a szemem.
- hát Harry csinálta, mert szeret főzni. És az internetről szedtem a receptet.
- Ez a kedvenc kajám. Te valamit tudsz Loui. - azzal elvettem tőle egy kanalat és dobozt és elkeztem enni, és gyorsan nyomtam egy puszit az arcára. Ő is így tett. Mikor elfogyaztottuk Harry kreálmányát mind a ketten nyugtáztuk, hogy Harry nem csak szeret főzni , de tud is. Majd a kezébe vette a tejszínhabot és a 3. kissebb dobozkát és kinyitotta mindketőt. A dobozban friss eper volt. Majd nyomott egy kis tejszínhabot az egyik nagyobb gyümölcsre és a szám felé tolta. Én bekaptam. (najó ezek mind olyan szavak amik..hát..de ne gonoljon senki semmi rosszat.) majd én is követtem az ő példáját. Nagyon jól elvoltunk és végűl ott jukadtunk ki, hogy a hajamba is tejszinhab volt mert közbe Louis nyomott a tenyerébe egy adaggal és bele harapott és pedig lenyaltam az orráról és stb. stb. Ránézett a telefonjára és közölte.
- Kb. fél négy felé el kell indulnunk mert interjúnk van. - magyarázta.
- Rendben. - mosolyogtam rá.
*30 percel késöbb már úton voltunk*
- Nem tudnál engem kidobni a plázában? - kérdeztem.
- Ohajod számomra parancs. - válaszolta én addig felhívtam a Larat és mindent lerendeztünk. Aztán oda értünk a plázához Loui kirakott még utoljára meg csókolt és emlékeztetett a holnapi bulira majd elhajtott. Mikor be mentem a pláza ajatján és leültem a padra már jött is be Lara vigyorogva....
- Huu..már megijedtem. Nem vagyok jóban az eredei állatokkal. - töröltem meg a homlokom. És mikor Loui megállt és megnézetm hol vagyunk, majdnem elájúltam.
- Hát itt volnánk. - mondta olyan büszkén. Na ez még szebb mint ami az első volt. Egy nagy domb oldalában voltunk és allatunk egy kisebb patak húzodott el. Itt még ha akarnának sem találnának meg.
- Etz itt a kedvenc helyem. Ide vonulok mikor már besokalok és kikészít mindenki a rajongók, a styleistok, a sok riporter stb. Kell egy kis nyugodság. Erről ahelyről senki sem tudott idáig...- magyarázta.
- És akkor ezt miért mutattad meg nekem? - kérdeztem.
- Emlékszel mondam, hogy ha nyugodságra vágyom ide jövök.? És te megnyugtatsz. Ha rád gonolok ki tudom zárni a külvilágot és semmi másra nem gonolni. Olyan mintha csak a jelennek és a mának élnék. Mint kis gyerekként. - mondta Louis és nagyon szorosan magához szorított mintha nem akarna elengedni soha sem.Aztán én is magamhoz húztam, mert én sem akarom elengedni őt soha.
- Tudom, hogy még egy napja sem ismerjük egymást de én nem akarlak elveszíteni soha. - monda.
- Én se téged. Soha. - hangsújoztam ki a soha szót. Majd szenvedélyesen megcsókolt. Ez után lehajolt a kis táskáért és kivett belőle 3 dobozt és egy tejszínhabot meg colát.
- Na szóval az első 2 dobozban valami olyasmi van amin meg fogszlepődni. mutatott a két nagyobb ét dobozra.
- Ugye nem csiga?! - mondtam viccesen. És közbe le ültünk a fűbe.
- Csukd be a szemed. - azzal becsuktam. Ő oda tartotta az orrom alá. Egy nagyon ismerő illat volt.
- Louis Tomlinson, ezt nem monod komolyan? - mondam vigyorogva.
- De- de.
- Ez gulyás leves? Honnan szerezdet? - nyitottam ki a szemem.
- hát Harry csinálta, mert szeret főzni. És az internetről szedtem a receptet.
- Ez a kedvenc kajám. Te valamit tudsz Loui. - azzal elvettem tőle egy kanalat és dobozt és elkeztem enni, és gyorsan nyomtam egy puszit az arcára. Ő is így tett. Mikor elfogyaztottuk Harry kreálmányát mind a ketten nyugtáztuk, hogy Harry nem csak szeret főzni , de tud is. Majd a kezébe vette a tejszínhabot és a 3. kissebb dobozkát és kinyitotta mindketőt. A dobozban friss eper volt. Majd nyomott egy kis tejszínhabot az egyik nagyobb gyümölcsre és a szám felé tolta. Én bekaptam. (najó ezek mind olyan szavak amik..hát..de ne gonoljon senki semmi rosszat.) majd én is követtem az ő példáját. Nagyon jól elvoltunk és végűl ott jukadtunk ki, hogy a hajamba is tejszinhab volt mert közbe Louis nyomott a tenyerébe egy adaggal és bele harapott és pedig lenyaltam az orráról és stb. stb. Ránézett a telefonjára és közölte.
- Kb. fél négy felé el kell indulnunk mert interjúnk van. - magyarázta.
- Rendben. - mosolyogtam rá.
*30 percel késöbb már úton voltunk*
- Nem tudnál engem kidobni a plázában? - kérdeztem.
- Ohajod számomra parancs. - válaszolta én addig felhívtam a Larat és mindent lerendeztünk. Aztán oda értünk a plázához Loui kirakott még utoljára meg csókolt és emlékeztetett a holnapi bulira majd elhajtott. Mikor be mentem a pláza ajatján és leültem a padra már jött is be Lara vigyorogva....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése